Az én életem is úgy kezdődött mint minden kis nyuszié. Vártam, hogy egy aranyos gyereknek hazavigyenek és hátralévő életemben örömet okozhassak neki és a barátom legyen. De ez a gyerkőc nagyon hamar megunt engem, pedig semmi rosszat nem tettem és szélnek eresztettek.
Ahogy a szabad életet éltem, éreztem hogy valami gond van velem, de az igazi probléma okát csak ma közölték.
Egy aranyos néni megfogott és átadott valakinek. Nagy utat tettem meg, mire egy újabb néni, akit doktornak hívnak, azt mondta, hogy beteg vagyok. Nagyon szomorúan beszélt rólam ennek a kétlábú fiúnak, aki ideiglenesen befogadott. Azt mondta, hogy a nem megfelelő etetés miatt a hátsó fogacskáim nagyon rosszak, melynek következtében kialakult egy tályog, ami nyomja a szemem. Végső esetben lehet, hogy ki kell venni a szemem, de mindent megtesz annak érdekében, hogy megmaradjon, mivel még nagyon fiatalka vagyok, mindössze két éves. Még nagyon keveset tapasztaltam az életből, nagyon kevés répaföldet fedeztem fel. Mégis merek hinni abban, hogy vannak még kedves emberek, akiknek puszikat osztogathatok.
Most már jó helyen vagyok, szeretet vesz körül, de arra kérlek titeket segítsetek ennek a csapatnak, hogy ők is segíthessenek nekem, vagy a hozzám hasonló szerencsétlen sorsú nyuszikáknak.
Ugye ti is drukkoltok nekem?"
Puszi nektek!
Leó, avagy a nagy puszi-osztó: Puszi
Támogatással és további információkkal kapcsolatban írhattok a nyulmentes@gmail.com email címre.
Köszönjük a támogatást!
Nagyon-nagyon szépen köszönjük az ideiglenes befogadást és a sok gondoskodást Mór Péternek!!!
